Most csak...

Most csak ülök,teljesen elzárva mindentől.Persze ezt csak magam hiszem,hiszen csak kellemes ütemeket hallgatok,és becsukom a szemem.Ettől még minden ugyanúgy megtörténik,de én ekkor mást látok,mást érzek,egyszerűen máshol vagyok.Ez nem az én kis világom,ez az elmém hatalmas univerzuma.Nem látom a végét,és már azt sem tudom,honnan jöttem.De mégse érzem magam elveszve.Megdöbbent a döbbenet!Otthon érzem magam,pedig hiányzik a haza.Csodálom az emberi elmét.Bárhová el tud repíteni,és nem kellenek ide műszerek és masinák:csak maga az ember,az ösztöni ember.Tán elfelejtettétek magatokat?