Törött

Ha a lélek gyenge,úgy a test is elveszíti erejét,nem képes küzdeni,belebetegszik.Bár valaki lelőne,vagy fejbe vágna egy ásóval,hogy mindent elfelejtsek.Nem,a deszkázást nem akarom,az tett azzá,ami vagyok.DE akkor se értem ezt a rendszert.Rendszer?!?!Ebben a világban nincs olyan.Legalább is én nem találom.Sajnos lassacskán már nem is akarom...

Most csak...

Most csak ülök,teljesen elzárva mindentől.Persze ezt csak magam hiszem,hiszen csak kellemes ütemeket hallgatok,és becsukom a szemem.Ettől még minden ugyanúgy megtörténik,de én ekkor mást látok,mást érzek,egyszerűen máshol vagyok.Ez nem az én kis világom,ez az elmém hatalmas univerzuma.Nem látom a végét,és már azt sem tudom,honnan jöttem.De mégse érzem magam elveszve.Megdöbbent a döbbenet!Otthon érzem magam,pedig hiányzik a haza.Csodálom az emberi elmét.Bárhová el tud repíteni,és nem kellenek ide műszerek és masinák:csak maga az ember,az ösztöni ember.Tán elfelejtettétek magatokat?

Reménytelenség

Nap mint nap felkelsz,várod,hogy más lesz minden,vagy legalább jobb,mint tegnap.Ááá,hiú ábránd.Próbálod másképp kezelni a reggeli esőt,máshogy nézni az unott házakat,akkor se.Az a teljes reménytelenség,mikor hiába is próbálsz tenni ez ellen,hiába próbálod nyitva tartani a szemedet,úgyis elalszol.Hát még próbálsz embereken változtatni.Változtatni,legalább megérteni őket.Mert már az sem megy.Ők se értenek téged.Na ez az,amit reménytelenségnek hívok.Kitörni nem tudsz belőle,akarsz,persze,de visszahúz.Ember tervez,Isten végez.Vagy amit akartok.